Aki már kicsit jártas a biológiában és tudja, hogy a szaglás is közbejátszik az ételek evése közben érzett ízért, az már tudja hogy a zamatról fogok irni.
A szájban és az orrban elhelyezkedő kémiai receptoraink a folyékony és a légnemű anyagok összetételét érzékelik. A nyelvünkön található ízlelőreceptorok négy íz megkülönböztetésére képesek-(mostanában kezd elterjedni europában az umami, amit a kelet ázsiai országok már néhány száz éve ismernek és ez az íz magába foglalja mind a négy ízvilágot) édes(elöl) sós, savanyú(oldalt), keserű(hátul).
A légnemű anyagok részecskéi úgy illeszkedik az orr szaglóhámján található szaglóreceptorokhoz, mint a kulcs a zárba. Evés közben az ízlelőreceptorok mellett a szaglóreceptorok is ingerületi állapotba kerülnek. Miközben fogainkkal megrágjuk az ételt önkéntelenül is felszabadulnak a légnemű anyagok és azok pedig eljutnak az orrüreg falán lévő ingerületfelfogó ,,készülékeinkhez”.amik továbbküldik az agynak ami majd feldolgozza.
Kisérletem ennek bebizonyítására
a) Elöször is megpróbálok olyan ételeket keresni amire ránézvén nem ,,érzem” annak zamatát., mert ez befolyásolja a kísérletem lényegét.
b) Tehát elsőre különböző ízű szaloncukrokkal próbálkoztam.(a sz. cukroknak nem volt ráírva és színe sem árulta el annak ízesítését).
c) Hitetlenkedve álltam a dologhoz nehogy a saját agyam becsapjon (placebo)., de hamar rájöttem hogy a sz. cukros kísérletem bejött.
A kisérlet:
d) Nagy levegőt veszek és befogom az orromat. A soha nem kostolt, számomra ismeretlen ízesítésű sz. cukrot elkezdem rágni. Nem érzem annak igazi mivoltját, ízét.orromat elengedve tovább rágom az édességet és normálisan lélegzem. Rögtön érezhető a válzozás.érzem a zamatát.
e) Feltételezvén, hogy az én testemben rejlő probléma okozza az orrbefogás alatt nem érzett zamatot, anyukámnál is kipróbáltam. Nála is sikerült bebizonyítanom ,,küldetésemet”. Még mindig lehetséges, hogy az öröklött gének az oka.de próbáljátok ki ti is. Ha nálatok nem sikerül akkor vagy én vagyok hülye, vagy benned van a hiba.
